Bamm...Bamm...Bamm

A napom nagy részében félek.

 Félek, amikor rosszul vagyok, hogy mi lesz ennek a vége, nekem még annyi dolgom van még, nem dobhatom fel a pacskert.

Félek, amikor épp jól vagyok, hogy mikor jön egy újabb szívdobogás, remegés és a vele járó rosszullét. Folyamatosan befelé figyelek, hallom a saját szívverésemet, ha pedig kivételesen nem, már az a furcsa és ijesztő. Így nem lehet normális életet élni. Így nem lehet odafigyelni semmire rendesen.

Ma kínomban felvettem a pulzusmérő órát, amely a szívverést is hangjelzéssel mutatja. Valamelyest megnyugtat. Most az órára koncentrálok, nem a mellkasomra.

Mi lesz ennek a vége?!

Tegnap szerencsém volt egészen jól voltam és a sok házimunka és extra munka mellett be tudtam iktatni egy kis babázást. Damasára végre ráadtam azt a felsőt, amit még a legutóbbi babatalin vettem neki, Estelről is lekerült a boszi ruha. Még ahhoz is kedvet kaptam, hogy varrjak, de időm már nem volt rá. Ma pedig tanulós napunk van a gyerekkel.

Hát...ez van!

Szóval…az úgy volt…hogy is mondjam el…

Történt múlt hét kedd hajnalán, hogy rosszul lettem. Egy szép, kiadós szívritmuszavart sikerült produkálnom, melynek köszönhetően még most is halálfélelmem van. Az elmúlt hetet mindenféle vizsgálattal, gyógyszerbeállítással töltöttem, s amikor már második napja sem sikerült legalább fél órára egy normális ritmust felmutatni, s olyan sápadt voltam, mint aki halloweenre gyúr pánikomban tettem egy igen súlyos ígéretet a Teremtőnek, amely persze hülyeség, mert Istennel nem lehet alkudozni, de akkor bármit odaadtam volna, hogy életben maradjak. Jelenlegi életemben két fontos és örömteli dolog van, a gyerekem és a bjd….Érthető ugye, hogy nem a gyerekemet áldozom fel, hanem pont őérte a bjd-t. Röviden, felajánlottam, hogy ha életben maradok és rendbe jövök, akkor nem veszek több bjd babát. A lebegő fejhez még szerezhetek testet illetve Estel és Damasa is kaphat új dolgokat stb., de több új baba nem jöhet haza. Annak pedig semmi esélye, hogy a tudtomon kívül kapok valakitől ajándékba egyet…
Nekem itt véget ért a babagyűjtés!

 

Most, hogy jól vagyok, szenvedek rendesen ettől a döntéstől, de az ígéret, az ígéret!